Furcsán dülöngéltek ma a soros házfalak,
tetejükön a kémények füsttel szexeltek.
Amikor bekövetkezett az orgazmus.
Nem volt hang, néma pernye szállt kabátomra.
Olyan furcsák voltak. A falak és a kémények.
No meg a füst is.
 
Az aszfalt csík is nagyon meglepett ma délben,
mikor lábam előtt szívet rajzolt fehérrel.
És amikor kész lett, én úgy meglepődtem.
Romlott szemmel néztem, és elérte lelkem.
Úgy meglepett ma az aszfalt csík. Ahogy forma lett.
Meg a fehér szív.
 
Felnevetett őrülten bennem "sokk van" érzés.
Izgatottan rángatott a sok tapasztalat.
Amikor hagyott, elült bennem mint iszap:
folyékony, mégis szilárd képű massza lett.
Soha nem éreztem még ilyet, bár már csábított.
Most megrángatott.
 
Gondolat séta, kövesedett út, kémény-bűz,
és megannyi nagy ajándék, élvezet, érzés.
Ez ért. Ez sétált ma velem. Közben ittam.
A pohár nélkül vágy-pezsgőmet. Berúgtam.
Ilyen, mikor élem a mulatságos életet.
Fogékony vagyok!

( 2013. 01. 26.)