Ugye hallod kisfiam, nyugodt, szelíd hangomat?
Igen, tudom, éjjel van, nézd szívem hogy mit hoztam:
hoztam neked kisautót, nagyot is, vontatót,
van sárga és piros is, nevetsz ugye kis komisz?
 
Ugye látod kisfiam, érzed selymes arcomat?
Igen, tudom, nehéz így, nekem is, de ne pityizz.
Neked ég sok csillag ma, s itt vagy velem napomba,
ma és holnap, örökké, összeforrunk mesékké!
 
Ugye alszol kisfiam? Vigyázom szép álmodat!
Akkor is ha anya sír, akkor is, mert mindent bír.
Nem felejtem csodádat, megfogom kis nózidat.
Így, nevess, és ígérem, ha te hívsz, én sietek!

(2012. 11. 24. Bp.)