Fogoly-lét
Csak rab vagyok. Apám, anyám halott.
Mindenem Isten, gyermekem vérzem
lelkemből várva, égig kutatva
de semmi jel, talán megemésztem.
Én egy szolga. Szívvel állok sorba.
Érzésem élem, fájdalmam nézem
emlékben forrok, mennyig lapozok
sok oldalt, fel, könnyezve, merészen.
Na jó, elég. Lohaszt e bús elmém!
Bilincsem szakadj, tudatom fakadj,
így megyek tovább, s leszek ostobább,
én kis szürke-s vak-, míg etet a nap.
(2013. március 16.)